2012. november 12., hétfő

A Nyitra és a Vág mentén Farkasdig



Ólmos, bénító fáradtság… Nem is annyira testi, mint inkább lelki és szellemi. Amikor minden energia, minden hajtóerő elfogy. Amikor mindent átadtunk magunkból annak, aki az egészet még arra se méltatja, hogy megnézze, mielőtt eldobja, akinek csak zavaró inger a tudata peremén, valami régi, zárójelbe tett lábjegyzet, ami nem hagyja magát elfelejteni. Így lenne vajon ? Olyan nagyon hinni akartam, hogy nem. Pedig a „józan ész” is régen megérthette volna a .cz-ből, hogy a semmibe szórom szét mindenem. Mégis itt ülök és írok, már megint, még mindig. A térképeket az Új Szónak befejeztem, aludni úgyse tudok, az egészet pedig nem zárhatom rövidre. Nem volt más lehetőségem, mint hogy szavakkal fejezzem ki, amit máshogy nem engedtél, és nem szégyelltem semmit, hogy bemutatkozzak Neked. Csak a szavakat hagytad meg nekem és csak a szavakra hagyatkozhattam, azt remélve, hogy abban a tudatban olvasod, hogy nem játékszerek, hogy igazak, hogy jelentenek valamit, hogy komolyak. Sosem akartam azelőtt önmagamat semmilyen módon előtérbe tolni, távol állt tőlem az „önkifejezés” szándéka és aztán ez lett belőle. Mégis… csak képzelgés lett volna, amikor minden „szójátékszer” előtt már éreztem a hangulatát, a csengését, puszta fantáziálás lett volna és csak véletlen egybeesések sorozata ? Az is csak belemagyarázás, hogy amikor ma reggel a hideg esőben bicikliztem vissza Szigetből, bizonyosan éreztem, hogy ma két hónap után újra… Rafinált pszichológiai folyamatok eredménye, önszuggesszió vagy szánalomra méltó egyoldalú rajongás, hogy ennyi idő után is minden pillanatom és minden lépésem a Tiéd, akár figyelemre méltatod, akár nem ? Hogy mindezek után sem mondhatom azt, amit az egó mondana, hogy „ha annyira ragaszkodsz hozzá, meg is érdemled” és nem hagyhatlak magadra az életben ?

Lépésekben, pontosabban kerékgördülésekben nem volt hiány ezen a hétvégén. Lassan elfogynak az egy nap alatt bejárható környékbeli járatlan utak. A hétvégén összekötöttem nagyszüleim meglátogatását Ifjúságfalva, Negyed és Farkasd bejárásával. Mivel Vágfüzes Gútától alig 11 kilométerre van a Vág-Duna töltésén, célszerűbb is a gútai hidakon túli irányokba onnan indulni. Szombaton a Nyitra mentén megkésve indultam Martosra, majd az ímelyi határban bolyongtam, míg sötétedésre Kingyesre érkeztem és este 5-re Szigetbe. Vasárnap reggel 9-kor indultam, Gútán át Ifjúságfalvára és a hozzá tartozó Kisszigetre. A Vág mentén haladtam, többször érintve a folyó partját, mely Szímőnél érkezik komáromi földre, az egymással egybeépült Negyed és (Vág)farkasd már a történelmi Nyitra megyéhez tartoznak. A két „ikerfalu” (mindkettő háromezeregynéhány lakosú és harmincegynéhány négyzetkilométeres, mindkettő határa átterjed a Vág bal partjára és mindkettő magyar többségű) egybeépült egymással. Összesen tizenhét kilométert keringtem utcáikon, majd délnyugati irányban a gútai Nagysziget felé indultam egy dűlőúton, ahová már sötétben érkeztem meg, majd fél nyolcra értem vissza Vágfüzesre. A három nap alatt összesen 125 kilométert tettem meg, ebből 79-et vasárnap.

(2012.11.10.-12.)

Lándornál kell letérni az útról és a Hajlási-csatornán áthaladva vezet az út a pár éve megnyílt "Vadkacsa"-csárdába, majd a töltés tetején vezet tovább. Biciklivel nehezen járható, nem is voltam erre még ebben az évezredben, mindig a túlsó parton haladtam, ha erre jártam.




































A Nyitra töltése




























A túlparton a lándori szivattyútelep téglakéménye















































Kilátás a töltésről. A Nyitra-mentének ezen a részén Komárom, Szentpéter, Ógyalla és Martos osztozik.














Az Öreg-Nyitra a Martos alatti hídnál. Amióta Újvár alatt széles csatornával vezetik el a vizének nagy részét a Vágba, azóta még csöndesebb ez a folyó.
















Ez már a martosi határ. Hideg szél fújt egész délután.














































Régi vályogház a Martoshoz tartozó Kisnyitraháton.














Ki nem állhatom a kutyákat. A falkaösztönt, a veszett ugatást a kerítés mögül, a bokám felé kapkodást és a pofánrúgáson meglepődést, a farkcsóválást a gazda előtt... a kutyaságot.


Kisnyitraháton a Martosi-csatorna bal partjának füves mezei útját követtem, a jobb part sártengere helyett. Lassan alkonyodott, egyre hidegebb és erősebb szél fújt.






















Ez már Ímely határa. Még mindig akad lábon álló kukorica.














Sokáig nem is tudtam, hogy Ímely és Vágfüzes határosak egymással. Ezen a nyílegyenes úton el is lehet jutni Kingyesre, ha győzi az ember a tapadós sarat a sárhányó alól kibányászni.


Lassan elmaradtak a hazatérő traktorok és rámborult a sötétség.


















Másnap szép napsütéses délelőtt indultam északnak a Vág-Duna töltésének tetején. A távolban gyerekkorom óriásfája, amit mindig a kert végéből néztünk a nagyanyámmal és egyszer (lehettem vagy hét éves) el is bicikliztünk alá. Ma már nem látom olyan hatalmasnak...

Letértem a Hullám-térbe a kavicstavakhoz.








































A Csörgei-erdő déli széle. A majorhoz vezető út bejáratára nyár óta fakaput állítottak "Bažantnica" felirattal.










































A Vág-Duna Gútánál




























A gútai fedett fahídnál




























Az Ifjúságfalvára és Vágsellyére vezető út. Emlékszem, annak idején mindig erre mentünk a gimnáziumi földrajztanárunk Ladájával Galántára, a földrajzversenyekre. Akkor még jegenyesor szegélyezte, de persze nem a tájat figyeltük... Milyen fontos volt az akkor, ami most már semmit se jelent... Mintha már nem is ugyanaz a szem nézne...
Ifjúságfalva az ötvenes évek elején létesült, egy mintagazdaság mintafalujaként. Épületeinek egy része és a hirdetőtábla a volt Szovjetunióban is lehetne.

A falut három párhuzamos utcasor alkotja és a tágas főtér az oszlopos-komor "szocreál" épületekkel. Utcanevek: Brigádnicka, Makarenkova (a képen), Mičurina, Nová, Fučíková, Kpt. Nálepku.
A főtér domináns épülete a községháza...






























... de van itt szép park is. Az egész hangulatában leginkább Almásfüzitőre emlékeztet.















Visszatérve a vágsellyei útra, egy útmenti feszületet elhagyva...



















... szélvédő fasor takarásában találjuk az új falu új temetőjét.















A község részét képezi a Vág mentén, Kamocsával szemben szétszórt tanyahalmaz, Kissziget.






























1934-es Mária-szoborfülke Kisszigeten













Kissziget látképe a Vág töltéséről


















Kissziget északi szélén van egy kis erdő is (olyan igazi, nem nyárfaültetvény)



Szímő határa átnyúlik a Vág jobb partjára is. Amikor lementem a partra, épp áthallatszott a túlpartról a déli harangszó.



















Az északi féltekén mindig a folyók jobb partja a magasabb, ez itt is megfigyelhető, bár nem olyan látványos, mint a paksi, vagy a bulgáriai löszfal a Duna-mentén, esetleg a Volga jobbpartja. A déli féltekén ez pont fordítva van, a Paranának a jobb, Mato Grosso do Sul-i partja széles lapály, a paranái balpart viszont magasabb.






A Vág Szímőnél














Ez a jelentéktelen árok a Mátyusföld (Komárom és Nyitra m.) határa ősidők óta.













Szélvédő nyárfasáv Negyed határában






















A negyedi református temetőben




















Régi feketemárvány sírkövek. A református temetőkben sokkal gyakoribbak, száz év meg se kottyan nekik. A módosabb református földbirtokosok megengedhették maguknak már akkor is. Van köztük négy méter magas is.


A katolikus temető nagykeresztje 1801-ből. Mellette kápolna 1936-ból.















A "Csángó" vasútvonal (1909-ben épült) végállomása Negyeden. A wikipédia szerint 2010-ben még járt a vonat, de most nem úgy nézett ki, mintha volna bármilyen forgalom. A Komárom-Gúta vonal is leállt, pedig csak össze kellett volna kötni a két szárnyvonalat egy 12 kilométeres hiánypótlással, de hiába. A vasútra és a közösségi közlekedésre ennek a rendszernek nincs szüksége. Járjon mindenki autóval...



A negyedi Vág-parton















A református templom a falu központjában...




















... vele szemben a községháza.




















Régi ház Negyeden















Nepomuki Szent János-szobor a katolikus templom (zárt) udvarában




















A katolikus templom és a kerítésbe betonozott kereszt















Plébánia















Ivókút Negyeden. Baloldalt az egykori tűzoltószertár épülete.















A horgász és a fekete nyúl



















Faluból ki, faluba be




















Új felépítmény a régi alapon















Farkasdi templomtornyok





























A katolikus templom Farkasd központjában, tetején galambkonferencia












































Kék és narancssárga



















Az új farkasdi községháza















Forcastól Vlčany-ig




























































A régi malom épülete















Egy hivatástudatos vendéglős síremléke







































Szabadság a vaskapu mögött













Alkony Negyed és Nagysziget között
















Út a hidegbe és a sötétbe

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése